Hát hol is kezdjem... Először is üdv mindenkinek, tudom már kicsit régen jelentkeztem, de mióta melózok, megint napi 9 órát a gép előtt ülök, így meló után már semmi kedvem ismét a monitor elé ülni. Éppen ezért jelen írásomat sem fogom túl bő lére ereszteni, talán majd hétvégén összehozok egy részletesebb beszámolót.
Most ahelyett, hogy a belekezdenék elmesélni az elmúlt közel másfél hónap történéseit, inkább a mai napomról, pontosabban a hazautamról írnék pár gondolatot.
Nap mint nap a BKV 5-ös számú hipermodern járművével teszem meg a Blaha Lujza tér - Pasaréti út közötti távolságot. Ma sem volt ez másként. Meló után szokás szerint felszálltam az említett buszra, hogy megkezdjem laza háromnegyed órás utamat haza felé, ami fel ér egy kisebb kalandtúrával. A busz koszos, hely nincs, van viszont neveletlen gyerek, zsémbes öreg, melós alkesz, lomis csöves és sok más polgártárs. Nem is lenne ezzel gond ha kulturált együtt élés szabályait be tudnánk tartani és nem állna a 100 kilós nő a lábamon, a gyerek aki a kapaszkodón hintázik nem rúgna játék közben tökön, és az ülésem mellett álló fazon nem nyomná minden kanyarban a "nemesebbik" testrészét a fülembe... Szóval ez egy kaland. És minden nap átélem ezt. Van amikor kipihent vagyok és alacsonyabb az ingerküszöböm, olyankor jobban elviselem, és van amikor nem. Ma például nem.
Kurvára idegesített hogy a hülye gyerekek üvöltöztek, a dagadt nő állandóan a lábamra lépett és igen, más faszát sem kívántam ma valahogy a fülembe. Szóval eléggé felhergeltem magam mire átértünk budáról pestre, de vigasztalt a tudat, hogy már nem sokáig kell tűrnöm, mindjárt otthon vagyok. Ahogy elhagytuk az Urániát készülődni kezdtem a leszálláshoz, végre a Blaha következik! Felálltam és mint a jégtörő az Antarktiszon a befagyott táblák között, elkezdtem utat törni magamnak az ajtó felé. Egyszer csak valaki vállon vereget. Na mondom ez meg mi lehet ugyan. Oda nézek és mit pontosabban kit látok? Egy régi kedves bajai, EJF-es ismerőst, Perei Nórit!
Úgy megörültem a találkozásnak, hogy teljesen elfelejtettem az utazás során szerzett negatív impulzusokat. Jó volt egy régi arccal találkozni, egész nosztalgiát ébresztett bennem. Sajnos beszélgetni nem nagyon tudtunk mert le kellett szállnom, de elhatároztam hogy szépen lassan elkezdem felvenni a kapcsolatot a pesten tartózkodni ex csoporttársakkal, haverokkal.
Szóval kedves Nóri, Doktor úr, Szücsi Marcsi , Metál úr, és mindenki aki a fővárosban van, ha van kedvetek össze kéne hozni egy találkát! Szeretnék mindenkivel beszélgetni egy kicsit, feleleveníteni a régi szép emlékeket, és megbeszélni kivel mi újság! Ha van kedvetek jelezzetek de én is keresni foglak titeket a közeljövőben!
Addig is minden jót nektek, remélem hamarosan összefutunk, akár az 5-ös buszon is :)
És ismét elérkeztünk egy pesti út és egy állásinterjú előestéjéhez. Nem tagadom, nagy várakozásokkal tekintek a holnapi nap elé, hiszen ennél a cégnél ez már felvételi folyamat harmadik lépcsője lesz. Nagyjából az a sejtésem, hogy itt már nagy meglepetések nem fognak érni, valószínűleg pofavizit és pénzügyi alkudozás következik, majd ha sikerül megegyeznünk, megköttetik az üzlet.
Egyre kevesebb álláshirdetés jelenik meg, így megszűnt az eddigi pörgés. Jelenleg egy tesztmunkám van függőben, valamint 3 időpont egyeztetés. Lassan azért kezdek kicsit elcsüggedni, hogy mégsem lesz ez olyan könnyű menet mint amilyennek elsőre gondoltam. Már két hónapja hogy megszűnt a munkaviszonyom, és ezidáig nem sok sikerrel jártam az álláskeresésben. Tanultam viszont néhány dolgot, ami a jövőre nézve még hasznos lehet.
