No ez már csak nem jelenthet gondot, gondoltam, és gyorsan neki is láttam átnézni a legjelentősebb hr illetve szakmai portálok kínálatát. Elsőszámú segítségem a weblabor.hu volt. Több mint négy éves szakmai gyakorlattal a hátam mögött úgy döntöttem megcélzok valami jó kis senior php-s állást. Ezek szakmailag fejlődést és kihívást biztosítanak, és nem mellesleg elég jól tejelnek, ami jelenlegi legatyásodott állapotomban nem mindegy! Találtam is ilyet dögivel, így hát elkezdtem szépen sorban küldözgetni a cv-ket. Nem spóroltam az emailekkel.

Ezután nem volt más dolgom, mint várni. Azt viszont kellett rendesen. Teltek a napok, sőt a hetek mire megjöttek az első visszajelzések. (A vidéki interjúkat most kihagyom, hiszen ez a blog pestről szól)

Első jelentkező a ***** volt, ők megkínáltak egy jó kis tesztmunkával, ami egy címlista alkalmazás elkészítése volt, tokkal-vonóval. Szerda 17 órakor küldték el, péntek 9-re kellett leadni. Szoros mondom, de nekiugrottam és húzósan ugyan, de alkottam valamit. Elküldtem.

Második versenyzőnk az **** volt. Megbeszéltünk egy találkát május 16-ra, ám előtte két nappal sikerült valami faszás kis vírust begyűjtenem és 15-re már 39 fokos lázzal fetrengtem otthon, ezért halasztást kértem, amit nagyon korrekt módon meg is kaptam. Ekkor egy hetes kényszerpihenő következett otthon, ágyban fekvéssel, kiló számban mérhető Algopyrinnel…

Harmadik visszajelző a ***** nevű társulat volt, velük május 25-én szerdán volt randevúm, Budán. Neki vágtam hát hogy részt vegyek első igazi pesti interjúmon! Utazási partneremnek a Bács Volánt valamint a BKV-t választottam. OFF -> Végre van wifi a buszokon, elég gyíkfing ugyan, de arra legalább elég hogy a nemzeti sport legfrissebb cikkeit útközben elolvassam :)

Persze törvényszerű, hogy tömegközlekedéssel nem lehet kényelmesen gazdálkodni az idővel. A busz/vonat/repülő/hajó/tandembicikli biztos hogy olyan menetrenddel közlekedik, hogy vagy órákkal korábban odaérünk a célhoz és várhatunk még be nem fonjuk a szemöldökünk, vagy másik verzió hogy csisszre érünk el mindent és kurva szoros lesz az útitervünk… Én inkább az elsőt választottam. 14-re szólt az időpontom, 11-re a Népligetben voltam. Itt elsőként megcsodáltam a multikulturális Budapest etnikai sokszínűségét, majd váltottam pár BKV jegyet jó pízért. Felszálltam a 3-as metróra, ahol a rengeteg új élménytől mintegy megrészegülve kapásból egy megállóval többet utaztam, mint szerettem volna, de erre csak később jöttem rá.

Deák-tér megálló tessék vigyázni az ajtók záródnak!

Felérve a felszínre rekkenő hőség és egy roma kéregető fogadott. Elkezdtem keresni a 7E jelű autóbuszt ami majd átvisz Budára a Móricz Zsigmond körtérre ám sehol nem találtam. Körbejártam mindent, de egyik megállóból sem indult ilyen. Hú mondom bassza meg ez izgalmas lesz! Nagy nehezen a metró lejárónál találtam egy Budi-pest közlekedési rétképet, amelyen mély megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy elbasztam. Ekkor már nekem is leesett, hogy nem is Deákon, hanem a Ferencieknél kellett volna leszállnom. Sebaj. Főváros, nyílt hotspot, laptop elő, bkv kereső belő, új útvonal. Kiadta hogy - ha már ekkora ökör voltam és amolyan kisvárosi fletó módjára elkúrtam – keressek egy szép sárga villamost, ami ráadásul 47-es vagy 49-es és próbálkozzak azzal. No az meg is lett elsőre, épp ott álltam mellette. Felmásztam, leültem, fújtam egyet. Sínen vagyok, minden szempontból! :)

Ezután már gyerekjáték volt az egész. A Móricz Zsigmondon leugrottam, ettem ittam, retyóztam, majd elindultam megkeresni a ***** bázisát. Alföldi paraszt gyerek vagyok, bammeg, a cím meg egy hegyen volt. Ennyi év dohányos múlttal oxigénpalack nélkül mondom esélytelen… Végül is megmásztam és célhoz értem. Szép régi polgári villa volt a főhadiszállás, becsöngettem, felmentem. Egy csinos kis hr-es csajszi fogadott, bemutatkoztunk, majd – gondolom a hegyi túrától elcsigázott testem láttán – gyorsan megkínált egy pohár vízzel. Na az már nagyon kellett!

Ezután jött a vezető fejlesztő és egy inasa, és belevágtunk a lecsóba. Igazi kocka diskurzus volt, repkedtem a triggerek, tárolteljárások, regexek és egyéb fennkölt kifejezések. Végül mint egy megkoronázva az egészet kaptam egy szép csíkos füzetet, hogy akkor programozzak má’ egy kicsit, meg vezessek elő egy pofás kis LEFT JOIN-olt SQL lekérdezést. Megtettem, amit megkövetelt a haza, ám a siker ezúttal elmaradt, papíron még nem vagyok olyan erős programozó. OFF-> amúgy milyen egy szarság ez már? Papíron programozni, olyan mint beleszarni a szobanövény vázájába, amikor két ajtóra tőlünk ott a budi… Na mindegy.

Úgy volt hogy maradok pesten csütörtökön mert közben péntekre bejelentkezett az ***. A terv úgy szólt hogy Csucsu unokatesómnál szállok meg – amit királyság lett volna, úgyis elég rég találkoztunk már- ám a sors közbe szólt. Kaptam egy hívást, hogy csütörtökön Kecskeméten várnának egy beszélgetésre, így hát kénytelen voltam haza jönni. Kár volt. Annyira gagyi volt az itthoni interjú hogy nem is vesztegetem ár a szót.

Péntek – **** :)

Sok gondolkodás után úgy döntöttem, hogy mivel a cég eléggé kinn van a picsben, most kihagyom a tömegközlekedés csábító lehetőségeit és inkább kocsival megyek. Meghajtom a Brava-t, úgyis imádok vezetni! Utólag számolgatva nem is nagyon került többe mintha buszoztam volna, kb 1000 ft a difi, de a kényelem és az időbeli kötetlenség ennyit megér.
Délben volt a találka, fél 10 kor indultam, mert nem autópályán mentem, meg fél pesten keresztül kellett hajtanom. Végül is sima út volt. Időben ott voltam.

Istráng utca.

Szintén valami emelkedőn - domb, vagy ilyesmi – van, de kocsival nem volt nehéz megmászni :) Szép környék, kertváros feeling, rengeteg új, villaszerű házzal. Na az ***központ is egy ilyenben volt. Ámultam bámultam. Igencsak tetszetős.

A főmuftival, Tamással volt megbeszélve a meeting. Szimpatikus fazon, lazán kezdte az interjút és ez a hangulat végig megmaradt. Később csatlakozott hozzánk Áron a vezetőfejlesztő és a bemutatkozásomat követően rátértünk a szakmai dolgokra. Itt nem volt papíron programozás hála istennek. Igazából nem is voltak nagyon kemény elméleti dolgok. Inkább a munkához való hozzállásomra voltak kíváncsiak, valamint a személyi kompetenciáimra. Megbeszéltük, hogy szeretnék ha egyik nap bemennék hozzájuk egy próbanapra, akkor megmutatnák a rendszerüket, a többi kollégát, a kávéfőzőt, a budit és a mikrohullámú sütőt. Aztán ha mindent rendben találok és tetszik a dolog akkor hagy szóljon! Ez a próbanap e hét csütörtökön lészen. Nagy küldés lesz…

Hát most egyenlőre itt tartunk. Van még függőben pár interjú, ezek közül kiemelten kíváncsi lennék a ****** *******-re, amit unokatesóm ajánlott, de sajna még nincs konkrét visszajelzés. Várunk. Aztán ha valami összejön akkor gó pest, és jöhet a kettes szint: albérlet keresés.

Ja még a ***** visszaírt, hogy ugyan a teszt munkám de nem tökéletes, hiányzik nekik belőle egy kis ez, egy kis az, egy kis faszom… Ja és a dokumentáció szűkszavú! Hát ennyi bammeg, egy nap alatt ennyire jutottam vele, nyaljatok sót!

Ezek volnának első tapasztalataim. Remélem tetszett a beszámoló és a néhány egyedi és trágár kifejezésen túl, valami hasznosat is tudtatok belőle meríteni. Én nem sokat bevallom :)

Na hamarosan jelentkezem az újabb részletekkel, addig meg ha pletykára vágytok olvassátok a Velvetet!

Joccakát!